A napokban csodálva két gyermekünk szépségét, tisztaságát, ragyogását rácsodálkoztam és mélységesen megérintődtem arra gondolva, hogy testemből, véremből vannak. Persze nagyon fontos az apuka része is. Én voltam a táplálékuk, védelmük, biztonságuk míg szívem alatt hordtam őket. Egyek voltunk, még ha külön személyiségek is. A kicsi még most is belőlem táplálkozik...
És a Jóistenben lehetünk mindannyian testvérek. Jézusban, Jézussal aki testét és vérét adta ingyen, szabadon, önként, szeretettel. És mi táplálkozhatunk belőle és ezáltal lehetünk egyek, mint testvérek. És sok sok gondolat indult el bennem ennek kapcsán....
Csodálatosan alkotott minket a Jóisten és még csodálatosabb belőle táplálkozni. Ő az... Élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése